Hatósági Jelentés 2018 – MME Kuvik Munkacsoport országos beszámoló a 2018. évi kiskunsági kuvikvédelmi tevékenységekről és eredményekről
Hámori Dániel1-Csortos Csaba
1Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Kuvik Munkacsoport, fajvédelmi koordinátor, Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
A kuvikodú-kihelyezések az ország több új élőhelyén is folytatódtak, a kiskunsági törzsterülettel együtt összesen 21 körzetben. Az országban 2018-ban összesen 32 új kuvikodú kihelyezésére került sor. A kiskunsági törzsterületen az odúpark területileg és a kihelyezett odúk számát illetően nem bővült (2018-ban 112 odú a költési időszakban, 8 új helyszíni telepítés). Hazánkban a Kiskunságban 120, az ország teljes területén pedig nyilvántartásunk szerint min. 238 fészkelésre alkalmas kuvikodú áll önkénteseink gondozásában.Az odúellenőrzési- és egyéb munkálatok az év során folyamatosan több aktív terepi időszakban valósultak meg a koordinált területeken is.
Az ország más területein is sikerrel foglalták el fészkelőként a koordinátorok által gondozott odúkat a kuvikok. Az idei évben összesen 4 költésről tudunk, melyek „D” típusú odúban sikeresen lezajlottak. A rendelkezésre álló adataink szerint a törzsterülettel együtt 61 esetben kezdtek költésbe a kuvikok odúinkban. Az országos odúfoglalási arány 25,63 % volt.
A következőkben a kutatási engedélyben foglalt kiskunsági kutatási területre vonatkozó adatokat, kutatási eredményeket mutatjuk be 2018-ra, valamint a teljes 2003-2018-as időszakra vonatkozólag.
Odúfoglalási-, költési- és reprodukciós eredmények a törzsterületen (2003–2018)
A 2003–2018 közötti kutatási időszakban összesen 289 hengertestes odú készítése és telepítése történt meg. A kihelyezett kuvikodúk közötti legközelebbi mért távolság 206 méter, az átlagos távolság a 2018-as aktuális odúhelyszíneket figyelembe véve 2207 méter volt. A telepítéseket és karbantartási munkálatokat figyelmen kívül hagyva összesen legalább 3597 odúellenőrzési alkalom valósult meg a kutatási területen. A 2018-ban aktuális odúszám 112 volt, így a 15 év vonatkozásában az odúk terepi amortizációja 61%-os mértékű. Az odúpark létesítésének évében (2003) 39 odúval rendelkezett, az a kutatási területen 2011-től területileg nem, de az évek során évente 4–13 új odúval, és egyben potenciális fészkelési helyszínnel bővült. A vizsgálati időszak összes telepítési helyszínét figyelembe véve az odúk elsősorban fára kerültek rögzítésre (93%).A kihelyezett mesterséges fészekodúkban az első kuvikköltések 2005-ben történtek.
Költési eredmények a fészkelésre alkalmas odúszámok tükrében (2005-2018)
Ezt követően a költések száma és a sikeresen kirepült fiókaszám is lassú ütemben, folyamatosan növekedett. A 2005–2011 közötti időszakban a költésre elfoglalt odúk aránya maximum 9,09%-os volt. A foglalási ráta látványos emelkedése csak 2011 után érzékelhető jelentősen, amely 2018-ban érte el csúcsát (42,86%). Az odúkból sikeresen kirepült fiókaszám-átlag a 2005–2018-as időszakban 3,67 (2018) és 7,00 (2012) között változott, összességében 4,64 ± 0,27 SE volt. A kimagasló 7,00 fiókaszám-átlag 2011-ben volt, amikor 3 sikeres költés valósult meg, 7–7fiókát produkálva. Miközben a vizsgálati területre kihelyezett kuvikodúk száma lineárisan növekedett, a foglalási arány és a sikeresen kirepült fiókaszám exponenciálisan emelkedett. A vizsgálati időszakban a mesterséges kuvikodúban összesen 236 kuvikköltés kezdődött meg, melyekből 203 volt sikeres (86,02%). A 15 év alatt az odúkból sikeresen kirepült fiókaszám minimum 842 egyed volt.
2018-ban 48 kuvikodúban kezdődött meg a költés. Az odúfoglalási arány 42, 86% volt, a sikeresen kirepült min. fiókaszám 154 egyed, az átlagos fiókaszám 3,67 volt.
Kuvikodúkat költési célból elfoglaló madárfajok megoszlása és a foglalatlan odúk aránya
(2005–2018)
A kuvikok odúfoglalásai és reprodukciós eredményei mellett fontosak a hengertestes odútípust elfoglaló egyéb madárfajok költési célú megtelepedési adatai. Az egyes madárfajok adott évi odúfoglalási arányát 100%-ig halmozott diagramon mutatjuk be, melyről az adott évi aktuális odúszám függvényében leolvasható a foglalatlan odúk %-os aránya is (9. ábra). A megkezdett költések száma tekintetében a 14 év alatt a kuvik volt az elsődleges madárfaj, amely a kihelyezett odúkat költési célból preferálta (236 költés). Az egyéb énekesmadarak (Passeriformes) – pl. seregély (Sturnus vulgaris), mezei veréb (Passer montanus), házi veréb (P. domesticus), széncinege (Parus major) – összesen 213 alkalommal költöttek kuvikodúkban, de foglalási arányuk és költéseik a kuvikodúkban 2010-től kimutathatóan csökkent. Az egyéb énekesmadarak mellett természetvédelmi szempontból jelentősek voltak más madárfajok megtelepedései is. Füleskuvik (Otus scops) költési célú odúfoglalása 0-5/év alkalommal fordult elő (összesen 22 költés). Gyöngybaglyok (Tyto alba) csak ritkán telepedtek meg a kuvikodúkban (0-1/év, összesen 5 alkalom). Két madárfaj esetében viszont jelentősek a foglalási számok. A szalakóta (Coracias garrulus) előszeretettel, rendszeresen foglalta el (1-5/év, összesen 42 költés) költő madárként az odúkat, ahogy a vörös vércse (Falco tinnunculus) is (0-5/év, összesen 40 költés). Mindezen madárfajok mellett a csóka (Corvus monedula) foglalási számai is jelentősek, azonban felmérési évenként jelentős eltéréseket mutattak (0-18/év, összesen 91 költés). A különböző madárfajok mellett a kuvikodúkat néhány esetben emlősök (Mammalia) is elfoglalták, mint például a nyuszt (Martes martes), a házimacska(Felis catus), és pelefélék (Myoxidae). Nyest (Martes foina) jelenlétére (pl. ürülék), illetve predálására utaló nyomokat egy esetben sem észleltünk. 2017-ben (7) és 2018-ban (6) több esetben is tapasztaltuk, hogy a mesterséges fészekodvakat méhek (Apidae) foglalták el. 2017-ben ez 3, már fiókás fészekalj pusztulásához is vezetett.
|
2018 |
Athene noctua |
48 |
Otus scops |
3 |
Tyto alba |
0 |
Coracias garrulus |
4 |
Falco tinnunculus |
4 |
Corvus monedula |
18 |
EgyébPasseriformes |
12 |
Foglalatlan odúk száma |
23 |
Aktuális odúszám |
112 |
Foglalatlan odúk aránya (%) |
25,8 |
Odúkat 2018-ban elfoglaló madárfajok megoszlása
Gyűrűzési eredmények és biometriai adatok a törzsterületen (2003–2018)
A2003-ban megkezdett fajvédelmi- és egyben kutatási program során 2018 novemberéig összesen 905 kuvik egyedre került fém jelölő gyűrű, melyből a pullus egyedek száma 758, az adultaké 147 volt. A gyűrűzési mutatók az utóbbi három évben voltak a legmagasabbak (157, 117, 154). A jelölt egyedeket összesen 152 alkalommal fogtuk vissza. 2015-től a párba állás időszakában (március) is sor került az ellenőrzésekre, amelyek során több adult egyed visszafogása is történt, mint az azt megelőző időszakban. A visszafogások száma 2017-ben volt a legmagasabb (37). A 2017. júniusi felmérések során egy Kunpeszérhez közeli kuvikodúban visszafogott két sikeresen költő egyedről a gyűrűszámok alapján kiderült, hogy azok az előző évből, egyazon fészekaljból származnak.
Az odúkban, vagy azok közvetlen környezetében gyűrűzött kuvikegyedek összefoglaló táblázata (2005–2018)
A 2005 és 2018 között mért pullus egyedek (N=117) súlyértékei 84–151 g között változtak, azaz a legkisebb és legnagyobb mért értékek között (kb. 14 és 21 napos fiókák) 65 g súlykülönbség volt. Az adult egyedeknél (N=178) mért legkisebb és legnagyobb szárnyfesztávolság 534 (hím) és 605 mm (tojó) között változtak. Az adult hím és tojó egyedek között biometriai különbség egyedül a súlyértékek esetében mutatkozik (adult 1+ ♂ 151 g-ig; adult 1+ ♀ 162 g-tól)(14. kép). Vedlési mintázatok tekintetében a juvenilis egyedek (1y) részleges vedlése július végén kezdődött, és általában a kis- és nagyfedőkre terjedt ki. Az adult (2y, 1+) egyedek teljes vedlése néhány esetben (N=5) már a költési időszak kezdetén, májusban megkezdődött egyes karevezők cseréjével. Az adult egyedek faroktollaik vedlését legkorábban augusztusban kezdték, de az ritkán még márciusban is zajlott (N=3).
Kor |
Mintaszám (N) |
Ivar |
Súly (g) |
Szárnyfesztáv (mm) |
Szárny (mm) |
Farok (mm) |
3. kézevező (mm) |
Pullus |
117 |
84-151 |
|||||
Adult 1+ |
34 |
♂ |
143-159 |
534-572 |
161-173 |
76-85 |
112-128 |
Adult 1+ |
144 |
♀ |
162-191 |
543-605 |
159-171 |
70-89 |
114-130 |
Imm. 1 y |
16 |
559-577 |
162-167 |
71-81 |
114-124 |
||
Abszolút értékek |
534-605 |
159-173 |
70-89 |
112-130 |
Kuvikgyűrűzések során felvett biometriai mérések adatai
A felső-kiskunsági kuvikpopuláció denzitása (2012–2018)
A kutatási terület egyes régióit lefedő hívóhangos állományfelmérésre 2003 kivételével az azt követő években nem került sor. 2012-től viszont a területre kihelyezett kuvikodúkat költési célból elfoglaló költőpár-számok, valamint a feltérképezett antropogén fészkelőhelyeken azonosított költések párszáma alapján meghatározásra került a kutatási terület minimális denzitása. A kuvik költését természetes költőüregben a 2003–2018 közötti felmérési időszak alatt bizonyítottan csak egy esetben (2005.06.05.; Kunszentmiklós) regisztráltunk fehér eperfában (Morus alba). A 13. ábráról leolvasható, hogy az előzetes hívóhangos állománybecsléssel 2003-ban megállapított 0,9 pár/km2-es értékhez képest a kutatási terület minimális denzitása 2014-ben valamelyest már meghaladta azt (0,986 költőpár/km2), majd ezt követően folyamatosan emelkedett. 2018-ra (1,629 költőpár/km2) a költőállomány 2003-hoz képest 65,2%-al emelkedett. 2014-től – a kuvikodúkból sikeresen kirepült fiókaszámok, valamint a denzitásértékek alapján – populáció-növekedés feltételezhető a törzsterületen.
A kutatási területen megállapított minimális denzitás-értékek változása az odúkban költő párok, valamint az antropogén fészkelőhelyeken azonosított költőpárszám alapján
(2012–2018)
Összegzett, illetve egyéb kutatási eredmények a Kiskunságban (2003-2018)
A tervezett fajvédelmi munkák és konzervációbiológiai kutatások kiindulási pontjaként előzetes vizsgálatok során sor került a kuvik (Athene noctua) egyesfelső-kiskunsági élőhelyein a populáció denzitásának meghatározására a hívóhangos állományfelmérés módszertana alapján. Az eljárás a már territóriumát elfoglalt adult (1+, 2y, vagy idősebb) hím kuvik válaszhangja alapján történő felvételezésen alapult, amely a legelterjedtebb módszer a kuvikok jelenlétének meghatározásához, a territóriumok számlálásához. A vizsgálati terület Pest megye dél-keleti területén helyezkedik el, magába foglalva Apaj keleti-, Bugyi déli-, valamint Kunszentmiklós észak-keleti élőhelyeit. A felmért 21, 1000x1000 m-es plotok kiterjedése 2100 ha volt, melyeket a 2003 január-áprilisi időszakban összesen 5 alkalommal mértük fel. A terülenkénti denzitásértékek összességében 0,75–1,66 pár/km2 közöttiek voltak. A maximális denzitásértékeket figyelembe véve a legsűrűbb territoriális hálózattal rendelkező terület az apaji volt (1,66 pár/km2), melyet a bugyi (0,9 pár/km2), és a kunszentmiklósi (0,75 pár/km2) követett. Az élőhelyek összegzett denzitása 0,9–1 pár/km2 volt, amely a hazai és közép-európai adatokhoz képest figyelemre méltó. A gyepterületeken elhelyezkedő plotok esetében egy esetben sem, az antropogén létesítményekkel rendelkező plotokban pedig minden esetben detektáltuk a fajt. Az eredmények alapján az antropogén objektumokkal nem rendelkező gyepterületek a magas denzitás értékek ellenére a kutatási területen kihasználatlanok a kuvikok által, a természetes költőhelyek hiánya a vizsgált élőhelyeken tehát tényszerű.
A kutatási területen értékeltük a felmért veszélyeztető tényezők alapján a kuvik fészkelési feltételeit az antropogén költőhelyeken. A fészkelésre alkalmasnak ítélt objektumok aránya összegezve 63%, a fészkelésre alkalmatlanoké 37% volt. A vizsgálatok alapján viszont az alkalmas épületek veszélyeztető tényezői is számottevőek. Nagy gyakoriságú a nyest (Martes foina), nagyarányúak a szigeteletlen középfeszültségű oszlopok, valamint jellemző a rágcsálóirtószer-használat. A fészkelésre alkalmasnak ítélt objektumok csak 17%-ban találtunk kuvik jelenlétére, esetenként költésére utaló, avagy azt bizonyító nyomokat. Az emberi létesítmények közül fészkelésre alkalmatlannak a zárt-, vagy időszakosan zárt – azaz a folyamatos fészekhez biztosító közlekedést a faj számára nem garantáló – helyszíneket igen magas, 74%-os mértékben regisztráltunk.
A 2003–2018 közötti kutatási időszakban összesen 289 hengertestes odú készítése és telepítése valósult meg. A műszakilag egységes kivitelű hengertestes kuvikodúk telepítése nem előre tervezett távolságok, hanem az élőhelyi feltételek, a természetes költőüreg-hiány, valamint az antropogén veszélyeztető tényezők alapján történt. Összesen legalább 3597 odúellenőrzési alkalom valósult meg a kutatási területen. Az odúk első sorban fára kerültek rögzítésre (93%).Az első kuvikköltések 2005-ben történtek.A 2005–2011 közötti időszakban a költésre elfoglalt odúk aránya maximum 9,09% volt. A foglalási ráta 2018-ban érte el csúcsát (42,86%). Az odúkból sikeresen kirepült fiókaszám-átlag a 2005–2018-as időszakban 3,67 (2018) és 7,00 (2012) között változott, összességében 4,64 ± 0,27 SE volt. A mesterséges kuvikodúban összesen 236 kuvikköltés kezdődött meg, melyekből 203 volt sikeres (86,02%). A 14 év során az odúkból sikeresen kirepült fiókaszám minimum 842 egyed volt. 2003-tól 2018 novemberéig összesen 905 kuvik egyedre került fém jelölő gyűrű, melyből a pullus egyedek száma 758, az adultaké 147, e mellett a visszafogási alkalmak száma 152 volt. A gyűrűzések során felvett biometriai adatok alapján a nemekre vonatkozó egyértelmű elkülönítés kizárólag a megállapított adat-intervallumokból nem tehető.A 2012–2016 közötti időszakban min. 1, max. 5 alkalommal költésre elfoglalt odúk esetében a foglalási arány 56,8% ± 25,1% SD, a kelési siker 84,5% ± 15,9% SD, az átlagos költési siker 3,9 ± 1,1 SD kirepült fióka/fészek volt. A magas szaporodási siker kategóriába kerülő odúk szaporodási siker értéke átlagosan 4,63, az alacsonyabb szaporodási sikert képviselőké 2,88 volt. A környezeti változók értékelése alapján a kuvikok költési célból nagyobb valószínűséggel foglalják el azokat az odúkat, amelyek háztáji- vagy egyéb állattartást folytató tanyasi/mezőgazdasági épülethez (p=0,000; n=88, ETA²=0,22), illetve legeltetett és/vagy kaszált gyepterülethez (p=0,000; n=88, ETA²=0,36) közelebb helyezkednek el. A művelési ágak tekintetében kimutatható, hogy minél kisebb arányú a művelés alól kivett terület, annál nagyobb a várható szaporodási siker (p=0,024, R²=13, n=88, β=-430). A legközelebbi költésre elfoglalt odútól mért távolság, a tojásszám és a sikeresen kirepült fiókaszám között is szignifikáns összefüggés mutatható ki (p=0,000; R²=54; n=176). Az odúban és egyéb antropogén fészkelőhelyeken azonosított költőpár-számok alapján megállapított minimális denzitásérték 2014-től (0,986 költőpár/km2) folyamatosan emelkedett, 2018-ban 1,629 költőpár/km2 volt. Mivel a kuvikodúk foglalási aránya és a sikeresen kirepült fiókaszám exponenciálisan emelkedett, továbbá a megállapított minimális denzitásértékek is növekedtek, így megállapítható, hogy a kuvikodúk a faj fészkelőhelyekkel szemben támasztott követelményeit kielégítik, az antropogén költőhelyekhez képest valószínűsíthető, hogy kevesebb veszélyeztető tényezőt hordoznak magukban, illetve igazolják a felső-kiskunsági élőhelyek kedvező feltételeit, állapotát.
Diszperziós és demográfiai vizsgálatainkkal a kuvikfelső-kiskunsági populációjára jellemző elmozdulási távolságokat, az átlagos fészekaljméretet, valamint a korspecifikus, éves túlélési rátákat kívántam meghatározni. A 2005 májusa és 2017 áprilisa közötti időszakban a Felső-Kiskunságban 640 egyedet fogása és gyűrűzése történt, a visszafogásokkal együtt összesen 746 alkalommal. A madarak fémgyűrűvel történő jelölése és visszafogásaik első sorban a vizsgálati területre kihelyezett mesterséges kuvikodúkban (március-június), vagy azok 168 méteren belüli környezetében zajlottak. Kelési diszperziós elmozdulási távolságként értékeltük az adott egyed kirepülési évének novemberétől a következő év augusztusáig történő visszafogását. A költési diszperziós elmozdulások esetében a gyűrűzés-visszafogások közötti időintervallumot nem vettük figyelembe. A kelési diszperziós elmozdulások tekintetében 21 egyed elmozdulási adatai váltak ismertté, amely alapján a fiókák szétszóródása 9,67 km átlagtávolságú. Territóriumváltás a visszafogások alapján csak az adult tojók esetében történt (5), így az esetükben kimutatott költési diszperziós átlagtávolság 8,3 km volt. A demográfiai kimutatások céljából a fogás-visszafogási adatokat nyílt populációs Jolly-Seber módszerrel elemeztük, az alternatív modellekben az egyedek túlélését magyarázó tényezőként a korcsoportot, az évhatást, valamint ezek kombinációját szerepeltettük. A modellek összehasonlítására az AICc értékeket használtuk, a szignifikáns magyarázóerővel bíró alternatív modellek átlagolásával állítottuk elő a végleges modellt, illetve annak paraméter értékeit. A vizsgált populációban az átlagos fészekalj-méret 3,78 ± 0,76 SD fióka/fészek volt. Az átlagos, apparens túlélési ráta (amely a mortalitást és a permanens emigrációt nem különíti el) a fióka kortól a 2y korban bekövetkező, első revírfoglalásig becsült értéke 9,47% ± 2,99% SE, míg az 1+ korú egyedek esetében az átlagos éves apparens túlélési ráta becsült értéke 82,74% ± 8,46% SE volt. A túlélési ráta ivarfüggését a tojó és a hím ivarú adult egyedek költőodúban történő tavaszi megfogásának jelentősen eltérő megfogási valószínűsége miatt nem vizsgáltuk. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján azonban leszögezhető, hogy a korai (február-márciusi) ellenőrzések során általában mind a két nem egyedei a költőládában tartózkodnak, és a megfogás nem befolyásolja negatívan a költési sikert. Az eredmények azt támasztják alá, hogy a Felső-Kiskunságban a kuvik állomány stabil, az emigráció és a mortalitás elkülönítése nélkül is enyhe növekedő tendenciát mutat. A kihelyezett mesterséges költőládák igen magas elfoglalási aránya azonban azt is jelzi, hogy a költésre alkalmas helyek száma fontos limitáló tényező lehet a vizsgált állomány esetében.
A táplálozásbiológiai kutatások két, idő- és gyűjtési helyek tekintetében eltérő vizsgálatot öleltek fel. A 2005-ben végzett gyűjtések 3 revírterületen belül, több köpetelő állomásról történtek, a mintákat a gerinces- és az ízeltlábú zsákmányállatok tekintetében is értékeltük. A 2015–2016-os köpetmintákat 3 nagyobb területegységből, összesen 40 mesterséges kuvikodúból gyűjtöttük a fészkelési időszakot követően. Ezen minták esetében a gerinces zsákmányállatok határozására került sor.
2005. február és szeptember között, összesen 661 köpetet gyűjtöttünk Apaj, Kunpeszér és Ladánybene települések közelében, amely területek egyben három aktuális kuvik revírnek feleltek meg. A kutatás fő célja a faj táplálékspektrumának feltárása, valamint a köpetelemzések alapján a vizsgált területek ízeltlábú-diverzitásának összehasonlító vizsgálata volt. A köpetekből azonosított zsákmányállatok 15 gerinces és 39 gerinctelen taxont képviseltek. Az egyedszámot tekintve két helyszínen a kisemlősök domináltak (Apaj – 55%, Kunpeszér – 68%), míg a harmadik helyszínen (Ladánybene) a kisemlősök és a madarak közel azonos arányban (~25%) voltak jelen. A leggyakoribb kisemlős zsákmánynak a mezei pocok (Microtus arvalis) bizonyult, míg a madarak közül a seregély (Sturnus vulgaris) fogyasztása volt jelentős. A barna ásóbéka (Pelobates fuscus) jelenléte a köpetanyagban figyelemre méltó, míg a hüllők részaránya nagyrészt elhanyagolható volt a vizsgált helyszíneken. A gerinces zsákmányállatok jelentőségét a magas, 99% feletti tömeg szerinti részarányuk is bizonyítja. A gerinctelenek egyedszám szerinti részaránya 24,8–30,0% volt, tömeg szerinti részesedésük azonban rendkívül csekély (0,14–0,34%). A kuvik a területen nagyrészt a nagyobb méretű bogarakat (Pentodon idiota, Melolontha hippocastani), valamint egyenesszárnyúakat (Tettigonia viridissima, Gryllotalpa gryllotalpa) fogyasztotta. A köpetekből kimutatott rovarközösségek fajgazdagsága és diverzitása a kunpeszéri területen volt a legnagyobb, ami minden bizonnyal a változatos, mozaikos habitatstruktúrának is köszönhető.
2015-ben és 2016-ban célzottan került sor köpetgyűjtésre a kirepülést követően, szeptember 1–31. között, az odúk (N=20) teljes tartalmára vonatkozóan, egy alkalommal, azon odúkból, melyekben sikeres költés zajlott mindkét évben. A meghatározott/gyűjtött köpetszám 2015-ben 2094, 2016-ban 2024 volt.A gyűjtött 40 mintában (4118 köpet) összesen 2017 gerinces zsákmányegyed határozása történt (2015 – 935; 2016 – 1082). A 2015-ös és 2016-os mintákban meghatározott összes fajszám 21 volt, melyből 12 emlős-, 1 kétéltű-, 4 hüllő- és 4 madárfaj. Megállapításra került az egy egyedre eső átlagos köpetszám, valamint területi- és gyűjtési év elkülönítésben vizsgáltam a gerinces zsákmányfajok egyedszámmegoszlását, valamint a biomasszatömeg-értéküket.Kutatásaim elsődleges célja a kuvik gerinces zsákmányállataira vonatkozó részletes, nagyobb területre kiterjedő és mintaszámú vizsgálata volt, e közösség tekintetében táplálkozási szokásainak és alkalmazkodási képességének feltárása és meghatározása a fészkelési időszakra vonatkozóan. Vizsgálataink alapján a mezei pockok (Microtus arvalis) fogyasztása mindhárom területen kimutatható volt 27,66–88,24%-os értékek között. A kétéltűeket egyetlen faj képviselte, az alföldi települések és mezőgazdasági telepek területén előforduló barna ásóbéka (Pelobates fuscus), amely mennyisége és aránya igen figyelemre méltó. Mindhárom területen az emlősök és a kétéltűek közel azonos számban voltak jelen, a kétéltűek csak maximum 15,5%-al maradtak el az emlősöktől. A két domináns faj (barna ásóbéka, mezei pocok) magas egyedszám szerinti részaránya a biomasszatömeg szerinti értékekben is egyértelműen tükröződött.A mezei pocok után a leggyakoribb kisemlős zsákmánynak az erdeiegér-fajok (Apodemus spp.) (4,32–6,65%), a madárfajok közül a seregélyek (Sturnus vulgaris) bizonyultak.
Összegzés
2018-ban már a törzsterület mellett 20 további területen folytatódott a fajmegőrzési és kutatási tevékenység. A koordinátori hálózat révén sikerült elindítani egy biztató folyamatot. Egyre több területet, egyre több természetvédő kollégát sikerül bevonnunk a kuvikvédelmi programba.
2003-óta a Kiskunságban 905 kuvikra került gyűrű. Az odúk foglaltsága, a költési és gyűrűzési számok 2018-ban enyhén emelkedtek. A törzsterületen kihelyezett és ellenőrzött 112 odúból 48-ban kezdődött meg a kotlás (42%), ebből 36 volt sikeres. Az átlagos fiókaszám 3,67 volt. 2018-ban a kiskunsági törzsterületen 157 kuvikra került gyűrű (ebből 141 pullus, 16 felnőtt példány). Szintén egyre több a visszafogás (32). A megkezdett - hosszú távon tervezett - fajvédelmi tevékenységek és mesterséges odútelepítések helyes gyakorlatának bizonyításához további gyűrűzési és visszafogási adatok, valamint élőhelyi és táplálkozásbiológiai vizsgálatok szükségesek.
A továbbiakban a kutatási engedélyben foglaltaknak megfelelően tervezzük a koordinátori rendszer további bővítését. Fontos cél a békési, csongrádi, hajdúsági, hortobágyi tanyavilág területén mintavételi területek (20-30 odúparkok) létrehozása. A kiskunsági törzsterületen nem tervezzük a mintavételi terület bővítését, ellenben a meglévő odúk sűrítését igen.